Anyakönyvek


Az anyakönyvezés története:

A rendszeres anyakönyvezést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. Hazánkban a római katolikus egyházban az  1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos anyakönyvezés itt-ott előfordult e dátum előtt is. A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum ötféle előjegyzést vezetett be: a keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet, valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások, illetve családok szerint. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. 1822-ben az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók készítését, amelyek megkönnyítették az anyakönyvekben való visszakeresést. 1827-ben elrendelték az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését, elsősorban biztonsági okokból. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárakban őrzik.

Az állami (polgári) anyakönyvezés 1895. október 1. óta van érvényben. Ettől a dátumtól kezdve a polgármesteri hivatalokban őrzik azanyakönyveket, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban.

A kutatás nehézségei:

A múlt századi és korábbi anyakönyveknél bemondás alapján történt a bejegyzés, így az itt előforduló adatoknál (dátumok, nevek, stb.) rengeteg az elírás, tévedés. Az is előfordulhatott, hogy egy újszülött bejegyzése kimaradt az anyakönyvből (pl. házi keresztségben részesült, és ezt utólag nem jelentették be a plébánosnak, vagy a plébános elhunyta miatt hosszabb-rövidebb ideig szünetelt az anyakönyvezés). Általában jellemző az anyakönyvekre, hogy minél korábbiak, annál pontatlanabbak, kevesebb adatot tartalmaznak és nehezebb olvasni a kézírást.

Az ún. Levéltári Törvény a különböző anyakönyveknél eltérően határozza meg a szabad kutathatóság határait:

     - születési (keresztelési): 90 év után (jelenleg 1918-ig)

     - házassági: 60 év után (jelenleg 1948-ig)

     - halálozási: 30 év után (jelenleg 1978-ig).

Hantosi anyakönyvek:

A hantosi római katolikus anyakönyveket 1736-tól vezetik. Az 1772-ig terjedő időszak anyakönyveit a Püspöki Levéltárban, a későbbieket helyben őrzik.

Születési (keresztelési) Házassági Halálozási
1860-1869

1870-1879

1880-1889

1890-1899

1900-1909

1910-1916